Húsvét után zárva

Régen készülök bemenni arra a helyre... Sok szép fa veszi körül, s igazán különlegesek... Egy nagy útkereszteződés csomópontjában igazán nehéz parkolóhelyet találni, de egy jót sétáltam, s mivel a külső ajtó nyitva állt, így megpróbáltam bentebb jutni. Nem sikerült... Rácsok és rácsodálkozások. 2005. karácsonyán nagymamám temetésén jutottak eszembe az utolsó látogatásaim ezen a helyen. Mindig együtt voltunk erre, s egy ideje valamiért fontossá vált számomra, hogy újra lássam. A belsejét is. Talán az emlékek, talán más... Néha az ember nem érti önmagát sem. Itthon rákerestem a neten, s ismét becsapva éreztem magam... Legalább egy virtuális séta, ha lenne a belsejében... Máshol van, de itt még ez sem... Azt gondolom, értem, miért nem: túl sok itt az érték, meg igazán kívül esik az a csomópont a városközponton, de akkor is... Hát nem ragyoghat az Égi Dicsőség bármikor arra, aki valamiért a kegyelmet keresi?!